|
 |
|
|
Janicsák István: Vágta
Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.
Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst
patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol a pejkó
az utca kövén.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... békák,
hallgatagon.
Nézik a holdat,
az égi csodát,
Tőle remélnek
több vacsorát.
Vágta
Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.
Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst
patkója van.
Röppen a szélbe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... röpül.
Bimm-bamm! bimm-bamm!
Drágám, szemed néz rám az égen
s az nézett rám az éjjel kéken
álmaimban.
És csillog a fény a lenge poron,
katonák menetelnek az utcasoron
tararamm, tararamm!
A rétről zöngés, dal, kaszapengés,
sarjuszagu nap, liljomszagu zengés,
fehér, piros, arany.
És mintha kigyulna, csillog a rács.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Családtalan
Fenyőillatba bódult az egész város,
az utca köve ugyan hólétől sáros,
de bent gyertyafény játszik az ablakokon,
senki se jár odakünn az utcasoron.
Azaz mégis felbukkan egy férfi éppen,
munkától fáradtan lépked a sötétben.
Hazafelé ballag, tudja, otthon várja
két kicsi gyermeke, és élete párja.
Távolról megérzi az ünne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Családtalan
Fenyőillatba bódult az egész város,
az utca köve ugyan hólétől sáros,
de bent gyertyafény játszik az ablakokon,
senki se jár odakünn az utcasoron.
Azaz mégis felbukkan egy férfi éppen,
munkától fáradtan lépked a sötétben.
Hazafelé ballag, tudja, otthon várja
két kicsi gyermeke, és élete párja.
Távolról... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ébredését?
Már jövőben kószáltam, s hirtelen
rájöttem, hogy a múlt a jövőt váltja,
mert a végtelen oly kezdettelen,
hogy egyetlen utca fordul magába
minden sarkon, minden utcasoron,
és végtelenszer ugyanaz a város.
Hogy hol ébredtem fel, már nem tudom,
mert a pillanat leláncolt magához.
/ GÁL ÉVA EMESE /
[ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Janicsák István: Vágta
Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.
Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst
patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol a pejk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
1. Sétálok éjjel a nagyvárosban,
Az utca kihalt, az álom elkerül.
Hol van most az én őrzőangyalom
A nagyvárosi utcasoron?
2. Egyedül ülök a Duna-parton,
A sötét folyót nézem.
Ez az idő eljátszott már mindent
A nagyvárosi utcasoron.
3. Nem akarok elrontott napokat,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
HANS CHRISTIAN ANDERSEN
A RÉGI HÁZ
Az utcasoron állt egy régi-régi ház. Csaknem háromszáz esztendő vonult el fölötte; ezt le is lehetett olvasni az oromzatáról, ahol faragott tulipánok meg komlóindák között volt bevésve az évszám, amelyben a ház épült, alatta egy ódon betűkkel vésett, rövidke vers. Az ablakok fölött kőből faragott, torz arcok vigyorogtak, a fe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... adtál?
Egy fénylő reggelen
friss havazás után
mentem kertek során
és szólott a madár.
Ó, nagy olvadású,
csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?
Mondjad már!, mondjad már!
Szép pléhtányérokon
hóvirág van-e már?
A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... STORM
IMMENSEE
AZ ÖREGEMBER
Egy késő őszi délután jól öltözött öregember ballagott felfelé az utcasoron. Sétáról térhetett haza, mert divatjamúlt csatos cipőjét belepte a por. Hosszú, aranygombos bambuszpálcáját a hóna alat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fehér eget,
Megfáradt fák a kopasz karjukkal
Karmolják a szürke felleget.
Városunk felett a néhány komor
Torony furcsa árnya lengedez,
Piros sziluett az utcasoron:
Télapó csoszogva lépeget.
Vidám hangulatot csal szívünkbe,
Szaloncukrot mosollyal kezünkbe,
Szomorú arcunkba öröm tolul,
Lassú léptünk szaporává válva,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fénylő reggelen
friss havazás után
mentem kertek során
és szólott a madár.
Ó, nagy olvadású,
csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?
Mondjad már!, mondjad már!
Szép pléhtányérokon
hóvirág van-e már?
A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-e ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Janicsák István: Vágta
Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.
Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst
patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Lapu................................ .................................... ...... 2011-02-07 08:47:52
Janicsák István: Vágta
Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.
Vágtat a vágtat a büszke lovam,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... adtál?
Egy fénylő reggelen
friss havazás után
mentem kertek során
és szólott a madár.
Ó, nagy olvadású,
csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?
Mondjad már!, mondjad már!
Szép pléhtányérokon
hóvirág van-e már?
A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... adtál?
Egy fénylő reggelen
friss havazás után
mentem kertek során
és szólott a madár.
Ó, nagy olvadású,
csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?
Mondjad már!, mondjad már!
Szép pléhtányérokon
hóvirág van-e már?
A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Janicsák István: Vágta
Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.
Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst
patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rémülten menekülne a bodza tövébe:
karma között a halált hozza reájuk a rém.
("Háj!" - visitott a veszélyt űző szó rég a falunkban,
- hogyha rabolt az "ülü" - végig az utcasoron.
Még most is, ha levág a gonosz, borzongat a láza,
végzetet érezek és gyermeki rémületet.)
Barna csibénk nem tudta elérni a gally-menedéket,
s rázúdúl a cudar élesen és s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... eget,
Megfáradt fák a kopasz karjukkal
Karmolják a szürke felleget.
Városunk felett a néhány komor
Torony furcsa árnya lengedez,
Piros sziluett az utcasoron:
Télapó csoszogva lépeget.
Vidám hangulatot csal szívünkbe,
Szaloncukrot mosollyal kezünkbe,
Szomorú arcunkba öröm tolul,
Lassú léptünk szaporává vá... |
|
|
|
|
|
